Az érzelmek

Amikor felkeltem éjszaka volt.A házat sötétség uralta.Amikor lenéztem a testemre a testem világított, mint a sötét utcán az utolsó pislákoló lámpa fénye.Körbe néztem, hogy vajon mit csináljak.Mivel szellem vagyok nem tudok sok mindent csinálni.Aztán gondoltam elmegyek úgy mond sétálgatni.Átmentem a falon egyenesen az utcára.A hold ezüst fénye világította meg az utcát.Végig mentem az utcán és csak bolyongtam a városban.Az érzés rémisztő volt, hogy többé nem tudok mással kommunikálni csak Zackkel.Amikor láttam, hogy kezd fel kelni a Nap akkor haza felé vettem az irányt.Útközben láttam ahogy az emberek rohangálnak föl-le az utcákon, hogy ne késsenek el a munkából.Amikor a házhoz értem átsuhantam a ház egyik falán és a konyhába érkeztem ahol Zack itta a kávéját Jessie társaságában.

-Szia Amanda.-mondta Zack mosolyogva
-Sziasztok.-mondtam kifáradva
-Azt üzeni, hogy szia-mondta Zack Jessienek.
-Szia.-mondta Jessie-El megyek letusolni-mondta és eltűnt az emeleten
-Hogy van?-ültem le a székre.
-Jól-mondta-Te után néztem valaminek a neten.-Mondta, majd a laptopjához nyúlt és megmutatta, hogy hogy tudnánk azt elérni, hogy lásson engem Jessie is.
-Király!Hogy kell csinálni?-kérdeztem miközben oda suhantam a laptophoz.
-Először is kéne egy hajszál Jessie-től és neked az egyik kedvenc dolgod.
-A kedvenc dolgom az a kulcs tartóm amit tőle kaptam.Az egyik hajszálát csak feláldozza.-mondtam-Mondd tovább
-Oké-vett mély levegőt.-Kell a te hajszálad is.-mondta
-Na ez nem lesz egyszerű...
-Elmegyünk hozzád és majd a fésűdből kiveszünk egy hajszálat.-jelentette ki én egyetértőn bólogattam-Kéne egy gyertya ami fehér.És ennyi-mondta
-És mi a folyamat?

-A hajszálakat a gyertya felett elégetjük.A viasz ami maradni fog a gyertyán azt ráöntjük a kulcs tartódra.És majd elmondjuk ezt a szöveget: Erők amik itt vannak szólítunk titeket.Az itt levő szellemet tegyétek láthatóvá Jessie Russo számára.Erők halljátok meg a kérésünk és teljesítsétek.

-Ez egész egyszerű.-mondtam-Én elmegyek elhozom a kulcs tartómat és a fésűmet.Te beszélj Jessie-vel-Amint befejeztem már száguldottam el a lakásomhoz.Át suhantam a falakon és a lakásomba értem ami levolt zárva rendőrségi szalaggal.Könnyezve jártam át a szobákat.Közben felvettem a kulcs tartót és a fésűt.Amikor végeztem elkezdtem felfele szállni ne, hogy megíjedjenek az emberek egy repülő fésű és egy kulcs tartó miatt.Fent sokkal gyorsabban tudtam mozogni.Belehúztam és pillanatok alatt Zack-nél voltam.Amikor beértem a házba már minden elvolt rendezve.
-Itt vagyok-kiáltottam Zack-nek.
-Nappaliban vagyunk.
A nappali felé vettem az irányt és leültem melléjük a földre.Elkezdtük a szertartást.Elégettük a hajszálainkat és megvártuk hogy megolvadjon a viasz.
-Megolvadt-szólt Jessie.Ráöntöttük a kulcstartóra és elmondtuk hárman egyszerre a szöveget.
Vártunk egy kicsit.
-Érzel valamit?-kérdezte Zack Jessiet aki meredten előre nézett.
-Minden kezd elhomályosodni.-könnyezett a szemének a fájása miatt.
-Értem.-mondta Zack és megfogta Jessie fejét és felém irányította-Látsz valamit?
Jessie megdörzsölte a szemeit és  kinyitotta.Nagyon koncentrált.
-Kezd el múlni a homályosság.-mondta monoton hangon.Még egyszer megdörzsölte a szemeit és lenézett az ölébe-Most már látok.-mondta az ölét nézve és lassan fel emelte a fejét.Pont engem nézett.
-Látod?-kérdezte Zack
-Igen-kezdett el könnyezni és bólogatni.
-És hallasz is?-kérdeztem várva a választ
-Igen hallak!-kiáltotta örömében.
Mindketten felálltunk és átöleltük egymást és a kezem sem ment át rajta!Lassan elengedtem és Zackhez fordultam.
-Sikerült!Lát engem!
-Igen lát!-mosolygott
Átöleltem és...megcsókoltam.Nem tudom mi ütött belém de olyan szenvedélyesen csókoltam meg hogy majdnem felborultunk.Átölelte a derekamat és vissza csókolt.Lassan elengedtem a szemébe néztem és rögtön elkezdtem felfele szállni ki a tetőre és csak sírtam.Sírtam mert meghaltam.Sírtam mert nem lehetek mellette.Sírtam mert nem tudtam kiélvezni az életem.Láttam egy hulló csillagot amikor két könnycsepp között felpillantottam és azt kívántam bárcsak élhetnék...