A búcsúzás-Utolsó rész

A rossz dolgokat el kellett felednem és optimistának kell lennem, ami persze nem egy könnyű dolog, de semmi sem lehetetlen...Ha bár tényleg úgy érzem, hogy tele vagyok érzelemmel próbálom kizárni a rosszat, és még több jót keresni.A köztes állapot túl lépésén segít Zack és Jessie is.És valóban úgy érzem, hogy megtettem a lépéseket amik még mindig inognak, de egyre biztosabbak.Mivel meg van mind az ami egy szellemnek kell, ha mondhatom így akkor mind megvan.A barátság, és a szerelem.Szerintem nem kell több egy szellemnek.Bár lehet, hogy rosszul gondolom...

Reggel amikor felkeltem Zack ágyából.Igen.Az Ő ágyában aludtam.Ha élnék akkor most sikítoznék, de most?Most semmi értelme.De kergessük el a felhőket és legyünk boldogok!Na szóval..Amikor felkeltem akkor már Zack nem volt mellettem.Lassan feltápászkodtam és lementem a lépcsőn egyenesen a konyhába ahol Zack és Jessie is ott volt.

-Sziasztok!-köszöntöttem őket széles mosollyal az arcomon Zackhez mentem nyomtam egy puszit az arcára és leültem Jessievel szemben.
-Szia-mondták egyszerre Jessie mosolyogva figyelt Zack is megpuszilt aki a reggelit csinálta és ő is mosolygott.
-Jól aludtatok?-kérdeztem felhőtlen mosollyal
-Igen-válaszolt Jessie aki meglepődött a boldogságomon.-És te?
-Én csodásan aludtam.-mondtam-És te Zack?
-Én is jól.-mondta-Főleg azért, mert mellettem aludt az akit szeretek.-mosolygott.
-Kész a reggeli.-mondta Zack-Öhm...Amanda te, hogy is eszel?-kérdezte zavarában
-Én nem eszek-ingattam a fejem
-Öhm...Rendben.-ült le az asztalhoz és elkezdtek enni.
-Hol van az újság?-kérdeztem, mert kezdett elmenni a jó kedvem
-A nappaliban az asztalon-mondta Jessie két falat között
-Köszi-mosolyogtam és elmentem megkeresni.Hamar meglett leültem és elkezdtem olvasgatni.Amikor a közepénél tartottam valaki átölelt hátulról és egy puszit nyomott az arcomra.Feltételezem Zack volt az.
-Nem akarsz jönni sétálni?-kérdezte
-Megnéznének, hogy miért beszélsz magadban-nevettem
-Akkor menjünk az udvarba.Ott nem lát senki sem.
-Rendben.-pattantam fel és követtem az udvarhoz vezető úton.
Zack kivezetett egy szép udvarba ami a ház mögött volt körbevéve magas kerítéssel ahol nem láttak át.Volt egy medence ami megvolt töltve tiszta hűs vízzel.Sok fa és bokor volt a kertben és a szép zöld fű is helyet talált magának.A medence mentén négy darab nyugágy volt.Zack megindult az egyikhez leült és maga után húzott.Együtt ültünk ott és néztünk egymás szemébe.Halványan elmosolyodott.
-Min mosolyogsz?-kérdeztem felülve
-Azon...hogy milyen, kár, hogy nem élsz.Akkor nem kellene bújkálnunk.-mondta maga elé meredve.
-Hát igen.Ez nagy kár.De el kell majd nem sokára mennem.
-Igen sajnos.Ez így nem fog menni.
-Tudom-suttogtam.-Akkor vége?-kérdeztem
Zack némán bólintott
-Zack.
-Igen?-fordult felém
-Szerintem-nyeltem egy nagyot-Itt az idő.
-Tényleg?Akkor búcsúzz el tőlünk.-mondta majd megindultunk befelé.
Miután a hosszadalmas búcsúzkodás után átöleltük egymást.
-Nos...Akkor sziasztok-mondtam ki az utolsó szavamat és fehér füstté lettem.Még hallottam azt ahogyan sírtak és elköszöntek még egyszer, utoljára.Most, hogy már elmentem végleg békében nyugszok.Ha mondhatom így...Kár...Nem volt igaz szerelmem se gyerekem.Gyakorlatilag önmagam gyilkosa lettem.Most már a menyországban vagyok és innen mindent látok.Látom, hogy Jessie meg Zack szerelmesek.Összeházasodnak és lesz két szép gyermekük.És azt hiszem, hogy én már felesleges vagyok és ideje mennem.


_________________________________________________________________________________

A következő történet nem sokára majd kint lesz csak még azon kell dolgozni, hogy meg változtassuk a blogot.Szóval várjátok türelemmel.

Sziasztok!